Főtt kukorica:

A kívánt mennyiségû csemegekukorica külsõ leveleit szedjük le, és dobjuk el. A belsõ zsenge leveleket mossuk meg, és a felét terítsük egy megfelelõ méretû zománcozott fazék aljába. Rakjuk rá a hajától megtisztított kukoricát, és a levelek másik felével fedjük be. A kukoricacsövek végébõl esetlegesen kiálló csutkát a könnyebb elhelyezés érdekében vágjuk le. Utána öntsünk rá annyi vizet, hogy a felsõ leveleket ellepje. Végül szórjunk a vízbe literenként 1 mokkáskanál sót és 2 mokkáskanál szõlõcukrot, majd forrástól számítva fõzzük 10–15 percig. 15 percnél tovább az öregedõ kukoricát se fõzzük, mert ha már magas a keményítõtartalma, akkor annál keményebb lesz, minél tovább fõzzük, ráadásul még az a kevés íz is kilúgozódik belõle, ami benne volt. Melegen fogyasszuk. Ha lehûlt, nem szükséges újramelegíteni, hiszen hidegen is finom. A melegítés során egyébként sokat veszít a zamatából. Hûtõszekrényben, a saját levében, levelek nélkül tároljuk. Már az I. fejezetben is említésre került, hogy csak a frissen szedett csemegekukoricának van jó íze, mivel a zöldborsóhoz hasonlóan, a leszedést követõen azonnal megindul a cukortartalom lebomlása. A cukortartalom keményítõvé alakulását csak a hõkezelés illetve a fagyasztás képes megállítani, illetve lelassítani, így ezeket a zöldségeket haladéktalanul fel kell dolgozni. Ez alól csak a desszertkukorica kivétel, de ez az újfajta, roppanós állagú kukorica nálunk még nem nagyon ismert, és rendkívül édes íze miatt külföldön sem mindenki kedveli.